"A 'fényképez' szónak szerencsés szinonímája a magyar nyelvben: 'megörökít'. Érzékelteti a múló idő megragadásának, a tűnékeny világ megőrzésének szándékát. Idő és fényképezés elválaszthatatlanok. Az exponálás egy pillanatot búcsúztat: a jelenből a gombnyomás pillanatában múlt lesz. A képen annak lenyomatát őrizzük - ami volt." - Korniss Péter
A világ... A világ fények, hangulatok egyvelege, ezek felfoghatatlan színes kavalkádja... Képen visszaadhatatlan, örökké változó, egyszeri, és minden pillanata megismételhetetlen. Mindenki életében vannak felejthetetlen pillanatok, amiket nem igazán lehet megörökíteni, de a hangulatát vissza lehet adni, meg lehet osztani másokkal egy képen keresztül. Nekem ilyen volt az első este Veronában, pizzát enni az óvárosban, egy étteremben az Adige partján, közben bámulni a folyót, a házakat, az embereket. A sziklákon állva rácsodálkozni a Csendes-óceánra, a végtelen térre, vagy csak ülni Madeirán a reptér előtti padon, és nézni az Atlanti-óceánt, a mélykék vizet, ami hasonló, és mégis annyira más, mint a Földközi-tenger. Törpének érezni magam a mammutfenyők közt kanyargó úton, vagy túlságosan is nagynak Velence szűk sikátoraiban. Kettesben lenni a természettel a Dolomitokban, beleolvadni, csodálni monumentalitását, vagy vízesések alján állva hallgatni dübörgésüket. A helyi növények furcsa, édeskés illatát érezni a Ligur-tenger partján, visszacsöppenni a múltba a Comói-tónál, sétálni Monte-Carloban, és elképzelni, hogy hol, milyen életet lehetne élni. Mind-mind olyan élmények, amiket képen lehetetlen visszaadni, de a hangulatból talán magunkkal vihetünk valamit. A legjobb képeket nem annyira a különleges helyeknek, sokkal inkább a szerencsés fényeknek, elcsípett pillanatoknak köszönhetjük, amelyek legalább egy kicsit visszavarázsolják azt a hangulatot, amit ott, és akkor éreztünk. Nincs értelme megkérdezni valakit, mit, miért fotóz. A válasz a képeiben van, s ha ezt nem kapjuk meg, az a kép nem nekünk készült. Úgy gondolom, mindenki képes megmutatni a saját világát, ha nyitott szemmel és szívvel néz körül, mert: "A képek ott vannak, csak meg kell őket örökíteni." A világ mindenkinek annyit ad magából, amennyit be tud fogadni belőle.